Én nem vagyok krémes kedvelő,mert valahogy mindig is olyan műnek láttam ahogy 7x7 cm-es sárga remegő krém rezeg egy kis vékonyka tészta lapon. Azt gondoltam hogy a kis konyhámba becsempészem ezt a cukrász klasszikust, de úgy ahogy talán én is megenném.

 De ha elrontom az sem baj, vannak éhes fosszák a családban akik a sütim romjait pillanatok alatt meg tudják semmisíteni, mintha ott sem lett volna :-)

A nagy sütő "ősanya" tapasztalatait összegyűjtve vágtam bele a feladatba, ő azt mondta hogy pudingporból készítsem, de én csak legyintettem, hogy ahh én HÁZI krémest akarok, semmi por csak én és a tojás. Friss, ropogós mesterszakácsként ez biztos nem jelent gondot, hisz a recept nevetségesen egyszerű. Ez volt az elején, de a készítés közben azért sokat gondoltam a sütő "ősanyára", hogy ő bizony megmondta.. Bár nem tudom milyen lett volna, ha hallgatok rá, de így hogy én a teljesen házit választottam egész finom lett, bár a konyha minden zugában van valahol egy elszórt jele annak, hogy itt bizony ebben a konyhában krémes készült :-)

Hát akkor lássuk hogyan is csináljuk.

Hozzávalók:

2cs mirelit vajas tészta (500 g-os)

1l 2,8% tej

10db M-es méretű tojás

1db vaníliarúd

30dkg cukor

15dkg liszt

Első lépésben válasszuk szét a tojásokat.

És a vajas tésztát nyújtsuk ki.

Figyelem! A tésztát nem gyömiszkéljük és nem is gyúrogatjuk szépen olyan téglatest formában hagyjuk, mint ahogy kivettük a csomagolásból. Nos én nekem két tepsim van itthon, egy kisebb zománcos és egy nagyobb ami pont akkorra mint a sütő belseje. A krémes a kisebb tepsiben készül, de a nagyobb tepsi kissé kilisztezett hátulján kell megsütni. Ez nagyon fontos sok bosszankodástól mentitek meg magatokat, mert sülés közben a tészta szeret ám összeugrani és jóval kisebb lesz, mint amikor kinyújtottátok.A vastagsága kb. mint egy kés élének a hátulja. Nem kell megkenni semmivel, csak sütni.

Szépen meg fog emelkedni, ezért a legjobb ha 180 fokos sütőben ha lehet középen sütitek. Ezt is tapasztalatból mondom.Mert nekem egy lap a sütőből való kivarázsolás közben lezuhant, mert a teteje beleütközött a sütő tetejébe, olyan magas volt. Volt ám hurrá hangulat :-)

Ha megvannak a lapok akkor tegyük félre hűlni és jöhet a krém.

A 8dl tejbe kapirgáljuk bele a vanília magjait és tegyük fel egy nagy lábasba forrni. A tej az ne legyen a lábas feléig sem, olyan méretet válasszunk. Amíg ez melegszik a tojásfehérjéből a cukor kétharmadával verjünk kőkemény habot, a tojássárgájához adjuk a maradék cukrot, a maradék tejet és a liszttel keverjünk belőle egy csomómentes masszát, ha csomós és a család épp nem csomó vadász, akkor szűrd át inkább. Ha felforrt a tej merjünk a tojásos masszánkhoz egy keveset és keverjük el, majd egy újabb merőkanállal. Ez azért kell, hogy ha lehet ne tejes tojáslevest főzzünk, hanem krémet.

Aztán amikor már ez a kényes művelet megvolt akkor ezt a tojásos masszát csorgassuk vissza a forró tejbe, de folyamatosan keverjük, nehogy összeugorjon vagy esetleg csomós legyen. Majd forraljuk fel. Húzzuk le a tűzhelyről és forgassuk bele a cukrozott tojáshabot.

Kis remegős rezegős krémet kaptunk, egy pillanatra még tegyük vissza, forrjon egyet és húzzuk is le.

Most jön az összerakás. A megsütött tésztából vágjunk le egy darabot ami a tepsink aljára fér,ha nagyon magas kicsit nyomkodjuk összébb, a megmaradt tésztát tegyük félre mert még szükség lesz rá, tegyük rá a még meleg krémünk felét, majd a másik tésztából is vágjunk le egy darabot ami a tepsi mérete és ezt rakjuk be középre, majd megint jöhet rá a krém maradéka. A megmaradt tészta darabokból vágjunk össze akkorra darabokat, amekkora szeleteket szeretnénk  majd a krémesünkből fogyasztani, ha lehet egyenletesek legyenek, mert az majd megkönnyíti a későbbi darabolást.

És ez a művelet nagyon fontos, mert a lágy krémtől ezt a ropogósan maradó tésztát nem tudod majd összevágni, mert szana-szét nyomódik az egész. Mehet a hűtőbe, és másnap fogyasztható egy kis porcukorral megszórva. 

Én az összes hibát megejtettem, remélem te is neki futsz és talán nem bénázol majd annyit, mint nekem sikerült!